A Gyermekkönyvtár története

Írta
Rigláné Berczeli Mária

A könyvtár irattárának anyagában lapozgatva az első utalást a gyermekkönyvtárra 1966-ból találjuk.

Február 12-én Gurdon Antal igazgató számol be az intézmény munkájáról a Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága Művelődési Osztálya részére. Ebben veti fel a problémák között az ifjúsági olvasókkal való foglalkozás nehézségeit: Új, tágasabb helyiségre lenne szükség, hogy nyithassanak egy gyermekrészleget és megkezdődhessen a gyerekek iskolán kívüli rendszeres foglalkoztatása. Javasolja a közelben lévő megüresedő üzlethelyiség kiutalását a gyermekrészleg számára. Július 12-én határozat születik a könyvtár Táncsics Mihály u. 10. sz. alá költözéséről.

A következő forrás egy megrendelő levél a Bonyhádi Zománcedényárugyárba. Ebben már külön-külön nyitvatartási idő megjelölése szerepel mind a felnőtt, mind a gyermekolvasók részére. A levél keltezése: 1966. október 19.

1966-1967-től már külön szerepelnek a gyermekrészleg bevételi számlái (beiratkozási díj. késedelmi díj, dia-tár kölcsönzési díj). A gyermekkönyvtáros Bihary Ferencné (Németh Judit), aki Győrben gyermekkönyvtáros tanfolyamon vett részt.

Szülési szabadsága idején Eickhardt Anna, Bóna Irén és lmhof Jánosné helyettesítik. A Városi-Járási Könyvtár 1968-ban költözött a jelenlegi helyére, innentől kezdve külön gyermekrészleg is működött.

Beindult a tényleges szakmai és tartalmi munka. 1968-ban Ifjú Iroda-lombarátok Klubja alakult. Filmvetítések, játékos fejtörők, mesedélutánok szervezéséről tanúskodnak a munkanaplók. Elkezdődött a külön ifjúsági raktári katalógus építése.

Külön olvasójegyet kaptak a gyerekek. A szakmai munkát megyei szinten is elismerték. Bihary Ferencné gyermekkönyvtáros bemutató foglalkozási tartott a megye gyermekkönyvtárosainak.

Az 1968-as év statisztikája: 3386 látogató, 8102 kölcsönzött kötet. 1972-ben Gergely László vezetésével a Kis Könyvbarátok Klubja havonta tartott foglalkozást.

Ennek az évnek a munkatervében szerepel az olvasói betűrendes és a szakkatalógus szerkesztésének megkezdése, gyermekkönyvtári tájékoztató füzet készítése, amelyekért szintén Bihary Ferencné volt a felelős.

A következő adalék 1973-ból való. Ekkor Kun Mária foglalkozott a gyermekolvasókkal. Témák szerint színcsíkozta a könyveket és a hozzájuk tartozó katalóguscédulákat is.

Elkészüli a gyermekrészleg raktári katalógusa szépirodalom, szakirodalom és kézikönyvtári anyag szerinti bontásban.

Törölték a diafilm állomány nagy részét és átadták az iskoláknak és az óvodáknak Az éves munkaterv részeként gyermekkönyvtári munkaprogram is készült a foglalkozások ütemezéséről, tartalmi módszereiről: Mesezsák, játék- és daltanulás, diavetítés, „Melyik könyv vagyok?" könyvbemutató és fejtörőjáték, kis mesemondók versenye.

Évszakok címmel zenés-verses foglalkozás. Mesterségek dicsérete a művészetben.

Neves íróvendégek találkoztak a gyerekekkel: Szentiványi Jenő, Janikovszky Éva. A Népház gyermekszínpada is szórakoztatta a gyermekolvasókat. A megyei továbbképzési programokon is előtérbe került a könyvtárak gyermek - és ifjúsági szolgálata.

Néhány téma: A gyermekkönyvkiadás helyzete és problémái. Katalógus a gyermekkönyvtárban. A könyvtárak gyermek és ifjúsági munkája. Tanulmányi kirándulás Budapestre a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 15. Sz. Gyermekkönyvtárába.

Ezen a továbbképzésen már az új gyermekkönyvtáros. Szabó Mária vett részt, aki 1973. október 1-jétől alkalmazottja az intézménynek. Ő volt az első. csak gyerekekkel foglalkozó szakember.

Kárpátiné Szabó Mária munkálkodása több szempontból is meghatározó volt a gyermekkönyvtár történetében. Nagyon jó kapcsolatot alakított ki a társintézményekkel, az Úttörőelnökséggel, az iskolákkal és az óvodákkal.

Együttműködési szerződések tanúskodnak erről. Rendszeressé váltak a csoportos látogatások, a napközis foglalkozások, a könyvtári órák.

Többször tartott megyei továbbképzéseken bemutató foglalkozásokat, de a komáromi könyvtár is helyet adott ilyeneknek (Órák a könyvtárban, Az olvasóvá nevelés pedagógiai problémái.) 1974-ben könyvtár-népművelés diplomája mellé elvégezte a KMK gyermekkönyvtáros tanfolyamát.

Minőségi változást jelentett a gyerekekkel való kapcsolata is. Mind az egyéni, mind a csoportos foglalkozások alkalmával közel tudott kerülni hozzájuk, nagyon jó empátiás készséggel rendelkezett. Az ő pályafutása idején indult el a hátrányos helyzetű gyerekekkel való kiemelt foglalkozás.

E sorok írójaként személyesen is sokat köszönhetek neki. Tőle tanultam meg a könyvtárosság rejtelmeit, a szakmai fogásokat, emberi hozzáállásban is példaértékű volt számomra. Ő honosította meg intézményünkben a pályaválasztásra felkészítő szakmai, osztályfőnöki órákat, a nyolcadikosok átvezetését a gyermekkönyvtárból a felnőtt részlegbe, sok gyerekolvasót megtartva a középiskolás, illetve a későbbi életszakaszban is az olvasás szeretetének.

Ebben az időben olyan nagy nevű vendégeink voltak, mint Fekete Gyula, Varga Domokos, Lázár Ervin, Csukás István, Marék Veronika. Szintén erre az időszakra tehető a Kis Könyvtáros Klub megalakulása, előbb Kárpátiné, majd az én vezetésemmel. Ebbe a közösségbe olyan gyerekek jártak, akik szorosan kötődtek a könyvekhez, a könyvtárhoz - és talán szerénytelenség nélkül mondhatom - a könyvtárosokhoz is.

Részt vettek a könyvtári munkákban, segítettek a kisebbeknek az eligazodásban, a könyvtárosoknak a könyvek javításában, a színcsíkozásban, és minden könyvtári rendezvényen részt vettek. Ügyeleli napjukon a kölcsönzésben is segíthettek.

Többen részesei voltak a nyári olvasótáboroknak, közös kirándulásoknak. Néhányan minden gondjukat, bajukat, örömüket is megosztották a könyvtárossal. A kamaszkor lelki problémáit is sokszor megbeszéltük. Ennek a kötődésnek a máig tartó bizonyítéka, hogy közülük sokan, immár felnőttként is visszajárnak beszélgetni, és hozzák a saját gyerekeiket is.

Kárpátiné Szabó Mária 1983. február végén távozott intézményünkből. György Károlyné Rabi Lenke vette át helyét a gyermekrészleg élén átmeneti időre, majd a későbbiekben iskolai könyvtári szaktájékoztató és helyismereti könyvtáros lett.

1985-től 1997-ig az én vezetésemmel folytak a gyermekkönyvtár mindennapjai.

Segítőim voltak Sméja Miklósné. Kemény Béláné, Mikolasek Zsófia, Lu-kovics Andrea. Sokrétű munkát végeztünk a gyerekek olvasóvá nevelése terén. Különös gondot fordítottunk a hátrányos helyzetű olvasókra. Kidolgoztam ennek a tevékenységnek a szakmai módszertani követelményeit. E munkánk tapasztalataiból írtam szakdolgozatomat a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláit 1995-ben. A sokrétű szakmai munka egyre több helyet követelt magának a városi könyvtár épületén belül. Sokszor zavarták a felnőtt olvasók elmélyültebb munkáját a nagy zajjal járó gyermekfoglalkozások.

A könyvek elhelyezése is gondot jelentett: kinőttük az 50 négyzetméteres gyermekrészleget. Fenntartónk a városi Önkormányzat is belátta a helyzet tarthatatlanságát és a Közösségi házban biztosítottak helyet számunkra. Itt egy viszonylag jól tagolható 110 m2-es helyiségben végezhetjük a munkát. A költözés óta újdonságot jelentenek a nyári napközis táborok, amelyek már megszokottá váltak a gyerekek és a szülők körében. Úgy igyekszünk ezeket megszervezni, hogy illeszkedjenek a város más intézményeinek nyári programjaihoz. Reméljük, hogy a kézműves, olvasó- és drámatáborokkal hozzájárulunk a gyerekek szabadidejének hasznos eltöltéséhez. 1997-ig végeztem a gyermekkönyvtárosi munkát, azóta a felnőtt könyvtárban dolgozom, de heti egy alkalommal visszajárok „nosztalgiázni" a gyerekek közé.

A gyermekkönyvtár ma
Írta
Mikolasek Zsófia

2001 januárjától egyedül „vezetem" a gyermekkönyvtárat. Erre az időszakra, a képrobbanásnak, a gyerekek iskolai leterheltségének és a kevés könyvtárosnak köszönhetően, a könyvtárba beiratkozott gyerekek száma riasztóan lecsökkent. A feladatom tehát egyértelmű volt: megnövelni a könyvtárba beiratkozott és a könyvtárba járó gyerekek számát. Szerencsére nagyon sok pályázat segítette a munkámat, mert hiába az elszántság, megfelelő anyagi háttérrel a legjobb szándék sem vezet sokra.

Elsőként az iskolákkal és óvodákkal fűztük szorosabbra a kapcsolatunkat, hiszen ők nagyon sokat lehetnek azért, hogy a gyerekek olvasóvá, könyvtárhasználóvá váljanak. Nagyon sok programot és rendezvényt szerveztünk. Rendszeressé váltak a kézműves foglalkozások, nyaranta táborokat szerveztünk, amik azóta is teljes létszámmal működnek. Elindítottuk színjátszó körünket is, amely sok mesével lepte meg a kisebb gyerekeket. Rengeteg pályázatot írtunk ki, ezek közül a képzőművészeti pályázatok voltak a legsikeresebbek. „Az én városom" pályázaton a város rengeteg diákja vett részt, a Betlehem-készítő pályázatunkat pedig hagyományteremtőnek szánjuk.

Kiemelt rendezvényünk volt az olvasás évében szervezett „Olvasás konferencia", melyen az olvasás, a mese lélektani hatásairól szóló előadás után gyakorló tanítónők számoltak be a Komáromban alkalmazott olvasástanítási módszerekről.

Nagyon sok vendéget üdvözölhettünk az elmúlt két évben: itt járt Marék Veronika író, B. Horváth István énekes, Tóth Tamás Boldizsár, a Harry Potter könyvek fordítója, a Holló együttes, dr. Szénássy Zoltán helytörténész, Kóka Rozália népmesemondó, és Kányádi Sándor költő.

A gyermekkönyvtárnak olyan helynek kell lennie, mely a gyerekek mindenféle érdeklődésére megfelel. A továbbiakban is azon leszek, leszünk, hogy könyvtárunk a gyerekek, fiatalok közösségi életének egyik központja legyen.